Otthon, édes otthon... miért érzem felszínesnek ? Jó, persze, mindenhol jó, de a legjobb otthon, értem én, és azt is értem, hogy mi nem éppen egy könnyű eset vagyunk a család kategória végeláthatatlan sorában...de az, hogy rajtam mindig találnak valamit amivel lehet cseszegetni...az idegesítő. Hagyhatnám, és elengedhetném a fülem mellett, amit teszek is sokszor... de én felveszem magamra ezeket a dolgokat, és megragadnak. Itthon teljesen más vagyok, mint iskolában... teljesen kifordulok magamból. itthon ideges vagyok, visszabeszélek, két szót nem tudnak velem váltani, és elmenekülök a szobámba... nem tudom, valami negatív légkör van itthon. Vagy csak a tudat, hogy hazatértem...
Többet nem siránkozok, nincs miért végül is, csak sosem szerettem, ha a középpontban vagyok vagy cseszegetnek valami miatt...
Témaváltás:
Ma voltunk Orsival hóba kajázni, onnan meg átszaladtunk turkálóba, ahol találtam is egy tavaszi- nyári egybe részes ruhát, meg egy fekete hosszított laza fölsőt. Holnap el is ugrok értük. Közben jókat röhögtünk. Visszamentünk sulihoz, elszívtunk egy cigit, Orsi énekkara én meg haza mentem... és a többi a történet eleje.
Most matekot meg angolt kéne tanulni. De megint semmi kedvem. Tegnap sem volt, helyette G.- vel beszéltem.. neki sem volt kedve zh-ra tanulni, aztán minden témát kiveséztünk. A végén már én küldtem tanulni, mert így nekem sem ment meg neki sem. Szóval nem sajnálnám, ha újra beszélnénk... és ő úgy sem ír már zh-t holnap, én meg csak megoldom valahogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése