2012. március 8., csütörtök

Össze- vissza ember vagyok. !!
  • Az érzéseim úgy cikáznak bennem, mint hal a vízben. Hangulatember vagyok, pillanatról pillanatra érzek. A nap minden egyes pontján őszinte vagyok, néhol túlzottan is... az a fajta ember, aki mindig jót akar másiknak, még akkor is ha tudja, hogy nem is kapja vissza azt a szeretetet és törődést... semmilyen formában sem.
  • Szörnyű álmaim vannak mostanában. Papámról, aki fél éve ment el, mindig gyerekkorom régi emlékei jönnek fel egy álomként. Ahogy a nappaliban játszunk, futkározunk, nevetgélünk... aztán minden rosszabbra fordul az álmomban. Látszólag minden rendben van, de én érzem, hogy valami nem jó, és egyre csak rosszabb érzés tölt el. Ez leírva semmit nem takar, de megélve elég érzéstelen egy dolog tud lenni az élettől.
  • Ma cigizés közben beszélgettem egy olyan osztálytársammal, akivel amúgy nem sokat beszélgetek. Nincs semmi bajunk egymással, csupán csak más körökben mozgunk. Érdekes volt, amit rögtön elkezdett mondani, őszintén beszélt nekem pár emberről, hogy mit is gondol róluk, és valójában teljesen más képet kaptam, mint amit gondoltam az ő esetében... szóval kellemes tíz perces beszélgetésnek lehettem résztvevője. Valahogy meg is értettem az ő mondandóját, mert egyrészt én is hasonlóképp érzek.
  • nőnap van. Ma a fiúkáinktól kaptunk szép virágokat, és még énekeltek is nekünk. Őszintén szólva a boldog névnapot átmixelve boldog nőnappá, nem hittem volna, hogy még ehhez képest is jól fog hangzani... de a kívánt hatást elérték. Nőnap alkalmából nem írtunk magyar órán dogát. Mily meglepő. Csak HÁROM KIKÚRT hete halasztgatjuk... de mit vártam attól a csilicsálé hajdobáló fuxos nőtől... hagyjuk is. Itthon is virágok hada várt. Kaptam jáccintot is, aminek kifejezetten örültem. Szóval a szokásos nőnapi köszöntés is megvolt a férfi rokonok részéről... G. is írt. Őszintén reméltem, hogy ír, bejött. A megelőlegezett csokit pedig elraktam, amit még tőle kaptam. Szóval, aki kellett, megtalált. : )
  • holnap, holnapután, és vasárnap bibó kupa. ott fogok dögleni, hacsak nem jön semmi össze. Végre láthatom az unokatesómat- aki csak ilyenkor húzza el a pofiját hozzánk- meg a remek humorú barátait is. Délután szokásos tabánkörút. Este pedig triplázunk egyet, meglátjuk mit hozunk ki belőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése