ha...

Ha lenne egy napotok következmények nélkül, mit tennél?

Facebookra írtam ki ezt az egy soros mondatot. Könnyűnek tűnik megválaszolni, de olyannyira
nehéz is össze szedni. Lássuk...

• -mindenkit legalább egyszer tükör elé vezetnék és mondanám neki, hogy gondolkozz el jól...
• az összes tanárnak elmondanám a véleményemet, következmény nélkül.
  
• vásárolnék ruhás boltban, vennék sminkcuccokat, és a legjobb cipőket próbálnám fel.
  
• elüvölteném magam a tömeg közepén.
  
• mindenkinek lopnék valamit, amire éppen vágyik, és kézzel fogható
• egész nyáron Siófokon nyaralnék, és németekkel ismerkednék
• elgáncsolnék néhány embert.
• az összes fehér falat, amivel szembe találkozok, színesre festeném.
  
• szétvernék egy házat. és fel is újítanék egyet.
• megcsókolnám az első, leghelyesebb pasit, aki szembe jön velem.
• pszichológusként dolgoznék.
• minden nap felutaznék Pestre Gáborhoz.
  
• Tisza parton sétálgatnék.
  
• bemutatnék az összes embernek.
• ejtőernyőznék, anélkül, hogy félek a magasban
• körbe utaznám a földet.
  
• belesnék valami titkos dologba
• a családomnak bármit megtenni, ami jó nekik.
• Segíteni a kis gyerkőcökön, akik betegek és családjuk sincs.
  
• befogadni minden kutyát.!
  

Azt hiszem, ennyi, van több is, de sorolhatnám estig... most ennyi. pá.

Mindig csak ez a vágyakozás. Buta dolgok egyike. Sosem lehet legyőzni, de talán nem is akarjuk... néha nem értem az embereket. Tényleg ennyire hülyék és vakok vagy csak mindenki remek színésznek született, és fél eldobni a szerepét, mert akkor már nem elég hiteles.. ? Talán kár is rágódni rajta. csak a saját házad környékén söprögess... szokták mondani nekem. De azt valahogy nem viseli el az ember, ha más szemete is az én házam környékén landol. Esetleg beáll söprögetni... Ma sem csinálok semmi értelmeset, csak fekszek az ágyon. Előbb elaludtam, amíg a többiek kimentek a temetőbe... megint valami hülyeséget álmodtam, és arra keltem, hogy zsibbad a karom. A faszba...mostanában mindenem zsibbad, hol a karom, hol a lábam,hol a tenyeremben érzek bizsergést. Jövőhéten gyógytornára megyek, mert a gerincemre gyanakszanak a nagyokosok. Lehet benne valami... Ma este retrozunk, tesómat ünnepeljük. Majd meglátjuk, hogy ugrik a majom a vízbe. Gábor nem biztos, hogy várható lesz, ami nem az ő hibája most. De már most tudom, hogy hiányérzetem lesz. Mindegy is. Sok sikert mindenkinek a nap további részének a túlélésére. Én alszok még. ..

Kész. Feladtam a két órányi szenvedést a tanulással. Ez most nem megy. Elvonták a figyelmem... régi ismerős. sok gond.

otthon..édes otthon..

Otthon, édes otthon... miért érzem felszínesnek ? Jó, persze, mindenhol jó, de a legjobb otthon, értem én, és azt is értem, hogy mi nem éppen egy könnyű eset vagyunk a család kategória végeláthatatlan sorában...de az, hogy rajtam mindig találnak valamit amivel lehet cseszegetni...az idegesítő. Hagyhatnám, és elengedhetném a fülem mellett, amit teszek is sokszor... de én felveszem magamra ezeket a dolgokat, és megragadnak. Itthon teljesen más vagyok, mint iskolában... teljesen kifordulok magamból. itthon ideges vagyok, visszabeszélek, két szót nem tudnak velem váltani, és elmenekülök a szobámba... nem tudom, valami negatív légkör van itthon. Vagy csak a tudat, hogy hazatértem...
Többet nem siránkozok, nincs miért végül is, csak sosem szerettem, ha a középpontban vagyok vagy cseszegetnek valami miatt...

Témaváltás:

Ma voltunk Orsival hóba kajázni, onnan meg átszaladtunk turkálóba, ahol találtam is egy tavaszi- nyári egybe részes ruhát, meg egy fekete hosszított laza fölsőt. Holnap el is ugrok értük. Közben jókat röhögtünk. Visszamentünk sulihoz, elszívtunk egy cigit, Orsi énekkara én meg haza mentem... és a többi a történet eleje.
Most matekot meg angolt kéne tanulni. De megint semmi kedvem. Tegnap sem volt, helyette G.- vel beszéltem.. neki sem volt kedve zh-ra tanulni, aztán minden témát kiveséztünk. A végén már én küldtem tanulni, mert így nekem sem ment meg neki sem. Szóval nem sajnálnám, ha újra beszélnénk... és ő úgy sem ír már zh-t holnap, én meg csak megoldom valahogy...

Felbukkant a herceg...egyből jobb kedvem lett.

Össze- vissza ember vagyok. !!

• Az érzéseim úgy cikáznak bennem, mint hal a vízben. Hangulatember vagyok, pillanatról pillanatra érzek. A nap minden egyes pontján őszinte vagyok, néhol túlzottan is... az a fajta ember, aki mindig jót akar másiknak, még akkor is ha tudja, hogy nem is kapja vissza azt a szeretetet és törődést... semmilyen formában sem.

• Szörnyű álmaim vannak mostanában. Papámról, aki fél éve ment el, mindig gyerekkorom régi emlékei jönnek fel egy álomként. Ahogy a nappaliban játszunk, futkározunk, nevetgélünk... aztán minden rosszabbra fordul az álmomban. Látszólag minden rendben van, de én érzem, hogy valami nem jó, és egyre csak rosszabb érzés tölt el. Ez leírva semmit nem takar, de megélve elég érzéstelen egy dolog tud lenni az élettől.

• Ma cigizés közben beszélgettem egy olyan osztálytársammal, akivel amúgy nem sokat beszélgetek. Nincs semmi bajunk egymással, csupán csak más körökben mozgunk. Érdekes volt, amit rögtön elkezdett mondani, őszintén beszélt nekem pár emberről, hogy mit is gondol róluk, és valójában teljesen más képet kaptam, mint amit gondoltam az ő esetében... szóval kellemes tíz perces beszélgetésnek lehettem résztvevője. Valahogy meg is értettem az ő mondandóját, mert egyrészt én is hasonlóképp érzek.
• nőnap van. Ma a fiúkáinktól kaptunk szép virágokat, és még énekeltek is nekünk. Őszintén szólva a boldog névnapot átmixelve boldog nőnappá, nem hittem volna, hogy még ehhez képest is jól fog hangzani... de a kívánt hatást elérték. Nőnap alkalmából nem írtunk magyar órán dogát. Mily meglepő. Csak HÁROM KIKÚRT hete halasztgatjuk... de mit vártam attól a csilicsálé hajdobáló fuxos nőtől... hagyjuk is. Itthon is virágok hada várt. Kaptam jáccintot is, aminek kifejezetten örültem. Szóval a szokásos nőnapi köszöntés is megvolt a férfi rokonok részéről... G. is írt. Őszintén reméltem, hogy ír, bejött. A megelőlegezett csokit pedig elraktam, amit még tőle kaptam. Szóval, aki kellett, megtalált. : )
• holnap, holnapután, és vasárnap bibó kupa. ott fogok dögleni, hacsak nem jön semmi össze. Végre láthatom az unokatesómat- aki csak ilyenkor húzza el a pofiját hozzánk- meg a remek humorú barátait is. Délután szokásos tabánkörút. Este pedig triplázunk egyet, meglátjuk mit hozunk ki belőle.